9. gondolat
Néha úgy érzem, hogy teljesen
megváltoztam, hogy már nem az vagyok, aki régen. De mindig rádöbbenek, hogy
ugyan az vagyok, mint aki régen, csak így kicsit más köntösben. Mindig
visszatérek ugyan ahhoz a témához az írásban, a szerelemhez. De ennek ugye nem
kellene meglepőnek lennie, ugye? Hiszen egy fiatal lány vagyok, mivel legyek
elfoglalva? Aztán belegondolok, hogy a régmúlt költői mit tettek le az asztalra
eddig. Én ehhez képest nem vagyok sehol, vagyis legtöbbször így érzem.
Mennyivel jobb lenne, ha egy kicsit jobban tudnék másról is írni, nem csak a
negatív érzéseimről.
[...] Ó, mennyire vágyom arra, hogy kötetlen
költő, író és zenész lehessek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése