Csak egy vers

Nos, ez csak egy vers. Nincsen címe, se semmilyen besorolása. Csak egy vers.

Talán csak egy álom volt,
Egy elillanó pillangó,
Mi a sötétségből szállt felém,
S eltűnt a sötétség.
Reggel felébredtem,
Nem csak álom, érzem,
Még mindig ott cseng a fülemben:
Szeretlek!

Puszi*Konek

Ül a lány

Ez egy vers, a Virágok verseihez tartozik, bár nincs benne semmilyen virág... Azért remélem tetszik. Puszi*Konek
Ui.: a cím magáért beszél


Ül a lány

Ül a lány egyedül,

Szomorúan néz maga elé.

Ül a lány magányosan,

Senki sem néz felé.

Ül a lány egyedül,

Egy Madár száll le elé.

Ül a lány magányosan,

A szíve már Másé.

Ül a lány,

Észrevette a Madarat,

Ül a lány,

Egy jót mosolyog rajta.

Ül a lány,

Nevet az esetlen Madárral,

Ül a lány,

A magány elkerüli ma.

Ül a lány.

De mi lesz holnap?

Ül a lány,

A szívét már Másnak adta.

Ül a lány,

Sokat gondolkodik,

Ül a lány,

A fél szívét visszakéri.

Ül a lány,

Nem magányos többé,

Ül a lány,

Madárnak adta a fél szívét.

Ül a lány a madárral,

A szívüket boldogság járja át,

Ül a lány a madárral,

Soha többé nem lesz magányos a lány.

Most

Ez csak egy szimpla vers, az egyik történetemhez írtam. Bár, kissé fura lett, mert minden sor egy fejezet címet jelent. Kivéve az utolsó kettőt. Hát, remélem tetszik. Puszi*Konek

Most

Egy találkozás,
Pár szép délután,
Egy titok,
Én ezt nem tudom!

Csillagos ég,
Ez nem az enyém!
Egy régi lány,
Egy új ház.

Némaság,
Újdonság,
Egy tapasztalat,
Kitálalás.

Érzelmek,
Szerelem,
Hazugságok,
Egy újabb titok.

Búcsúzás,
Utolsó pillantás,
Nincs több titok már,
Az életnek vége már.

Temetés,
Bosszú,
Hálál,
Öngyilkosság.

Modern-kori Rómeó és Júlia,
A történetet újra írva.

A Madárka

A http://irokhaakarok.blogspot.com/ oldalon a gyakorlati feladatra írni kellett egy verset. Én a negyedik képet választotta, teljesen megfogott. Olyan... A vers szimbolizálja a mostani érzéseimet. Amúgy... ez is amolyan Virágok Versei közül való, úgy érzem.
Puszi*Konek

A Madárka

Szállhatok én magasba,
Ha Lánc tart fogva,
Elzárva,
Kalitkában tartva.

Szállhatok én az Égben is,
Lehetnek társaim,
Evilági,
Kalitkában tartva.

A Csillagok közt szállok,
Lefelé kiáltok,
Madarak,
Kalitkában tartanak!

Szállanék az Égen,
A Csillagok tövében,
Lánc,
Kalitkába zárva.

Csillag vagyok én is,
Ragyoghatok a Napig is,
Kalitka,
Zárva tart.

Kósza ábránd

Ez a vers vasárnap(2011.06.26.) született. Bár nem tudom, hogy az a valaki el fogja-e olvasni, reménykedem, hogy nem. Amúgy, ennek már nincs köze Kék Rózsához.

Kósza ábránd

Egy ártatlan mosoly volt csupán,

Mi kései éjjelen ragyogott le reám.
Csak egy gyengéd kézfogás,
És csak egy napfényes délután.
Csak egy nap volt, mint minden más,
Csak egy újabb kósza ábránd, semmi más.

Puszi*Konek

Felejtés dala

Fúú, ez még egy régebbi vers, csak most jutottam el addig, hogy ide is feltegyem. Jha, és ezt külön egy fiúnak küldeném, aki eléggé félreértett. Meg aztán remélem nem haragszik. Puszi*Konek

Felejtés dala

Kicsi Kék Rózsa,
Száll a szélben tova.
A lány érzései vele szállnak,
Felejtés járja át a tájat.

Persze emlékszik még a lány,
De már csak emlék csupán,
Csak egy kósza decemberi ábránd,
Csak az volt csupán.

Boldogság pillangója

Igaz, csak egy kis szösszenet, de nekem nagyonn tetszik. Remélem nektetk is. Puszi*Konek


Boldogság

Boldogság pillangója,
Szállj felém,
Boldogság pillangója,
Ne félj,
Boldogság pillangója,
Légy az enyém.

Egy mondat a szabadságról

Irodalomórán volt még pár szabad percünk.Illyés Gyulától tanultuk az Egy mondat a zsarnokságról című verset. A helyettesítő tanár (szaktanár) az mondta, hogy aki akar, írhat pár gondolatot Egy mondat a szabadságról címmel. Én megtettem. Az osztályfőnök azt mondta, hogyha akarom, akkor elmondhatom a búcsúhangversenyen. Igent válaszoltam.
Nos, íme a vers:

Egy mondat a szabadságról



Hol szabadság van,
ott szabadság van,
nemcsak a levegőben,
nemcsak az életben,

nemcsak az éjszakákban,
nemcsak a nappalokban,
csicsergő madárhangban,
ott szabadság van,

nemcsak a mosolyokban,
kedveskedő szembogarakban,
a felfedezésekben,
hogy milyen szép az élet,

nemcsak a barátoknak
szerető mondataikban,
ott szabadság van,
nem csak a tartalomban,

vígan pattogó lángban,
csendes ropogásában,
s ahogy odakerül
az újabb farönk,

hol szabadság van,
ott szabadság van,
nemcsak a vígan
tapsoló kezekben,

trombitákban,
operákban,
zengő énekesekben,
színes fergetegben,

külön minden tollvonásban,
papíron sikló gondolatban,
festészetben, költészetben,
itt mind szabadság van,

ez itt van,
a kedveskedő csókban,
ahogy így szól a hitves,
mikor jössz haza, kedves,

minden kézfogásban,
boldog pillanatban,
mind-mind itt van,
szabadságban,

a szülők gondoskodásában,
nagyanyók aggódásában,
testvér szeretetében,
mind szabad érzések,

tányérban és pohárban,
egy kis lakásban,
vagy hatalmas villában,
az emelet lépcsőjén ott van,

az ablak nyitva áll,
csak száll be a szabadság,
napfény süt le rád,
ez itt mind szabadság

szívdobbanásban,
szempillákban,
bennem, benned, az emberekben,
itt mind szabadság van

hol szabadság van,
itt szabadság van,
általa születtél,
általa élsz,

szabadság,
ott áll majd a sírodnál,
és megmondja,
hogy különleges voltál.

2011.04.17-18

A vérfarkasok dala

Sziasztok. Egy újabb verssel kedveskedek, de ez most más, mit az előbbiek. Ez még tavaly született, mikor elkezdtem írni a történetet, a Yin és Yangot. Remélem tetszik.

A vérfarkas dala

Békésen ül a szobájában,
Napjait számlálgatva.
Megrémül, a naptárra néz,
Sikít, s szalad le a lépcsőn.

A hold már kel fel odakint,
A lány már érzi, hogy kezdődik.
A szél a fülébe süvít,
Kiér az épületből.

Barátnője már várja,
Azt suttogja neki halkan, haladj.
Mikor odaér, egyszerre ugranak a magasba,
S a helyükre kerül két gyönyörű farkas.

Halványan világít a holdfény,
Látszik, az egyik farkas hófehér.
A homokszín farkassal összenéznek,
Majd egyszerre futásnak erednek.

Lábnyomuk marad a földön,
A sötétebb farkas nem örül.
Felnéz a kerek holdra,
S egy régi dalt énekel magában.

"Telihold kel fel,
 A falura árny telepszik le,
 Az emberek félve bújnak el.
 Odakint nem hallatszik más,
 Csak az, hogy egy farkas vonyít már.

 Az erdőben zajlik az élet,
 Nyolc farkas egyszerre tűnik fel.
 A vezetőjük, a legnagyobbik
 Felnéz a teliholdra.

 Békésen várják a napfelkeltét,
 Hogy visszaváltozzanak emberré,
 S ott folytassák az életüket,
 Ahol befejezték."

A farkasok odaérnek a falkához,
A fehér állat felvonyít a holdra,
Majd együtt folytatják
A vérfarkasok dalát.



Remélem tetszik nektek.

Puszi * Konek

Szőke herceg

Ez a versem még hetedikben született. Akkor még ártatlan, kínoktól mentes kis lányka voltam. Nah, ezzel most hazudtam egy hatalmasat, de akkor még nem estem át egy szerelmi csalódáson sem.
A verset ma találtam meg, az tavalyi "leckefüzetemben". Puszi*Konek
Ui.: A lenti utóirat is a füzetben volt... És bár még a Virágok Versei előtt született, ezt is oda sorolom, mert... Mert csak.

Szőke herceg

Nézem az ajtót,
Arra várok,
Szőke herceg,
Idelépj hozzám.

lehetsz szőke,
Lehetsz barna,
Alacsony, magas.
Ez nekem mindegy.

A szívemet megdobogtasd,
Gyomromat görcsbe rángasd.
Szeressél és légy őszinte,
Úgy nézz rám, mint egy hercegnőre.

Ne akarj rajtam változtatni,
Úgy szeress ahogy vagyok,
Alacsonyan, göndör hajjal,
Idiótán, és aranyosan.

Nézem az ajtót,
A kilincset lenyomod.
Idejössz mellém,
És a fülembe suttogod:
"Szeretlek".

Ui.: Nekem nem szőke a hercegem...

Emlékek fogságában

Nos, mivel új év van, egy szép verssel kell kezdenem. Ez a ver is csütörtökön (2010.12.09) született.

Emlélek fogságában

A lány fejében Kék Rózsá jár,
De ez a lánynak nagyon fáj.
Felejteni akar, de nem megy.
Emlékszik az érintésére,
Kedves ölelésére.
A lány csak mereng,
Mereng a pillanatokon.
Nem megy neki a felejtés,
Ezért tovább nem lép.

Puszi*Konek

BUÉK

Mindenkinek eseményekben gazdag, boldog új évet kívánok. Remélem örömet leltetek verseim olvasása közben, és továbbra is látogatjátok majd oldalamat.
Puszi*Konek