A tavasz az másik kedvenc évszakom az ősz mellett. Ilyenkor minden színes, kellemes, kicsit meleg. Sose fogom megszokni ezt az érzést, mikor én is újjáéledek a természettel.
2018. május 9., szerda
Tavasz
A tavasz az másik kedvenc évszakom az ősz mellett. Ilyenkor minden színes, kellemes, kicsit meleg. Sose fogom megszokni ezt az érzést, mikor én is újjáéledek a természettel.
2018. március 16., péntek
Élni
Élni II.
Testben
dobban a szív,
Érben
lüktet a vér,
A
szem káprázik,
Mindent
csak néz.
A
láb ritmusra jár,
Az ujj
ütemet ad.
Testben
dobban a szív,
A
fejben jár az emlék,
A
gondolat meg sem áll,
A
gyomorig leér,
Görcs
áll belé,
De
ez csak emlék.
Testben
dobban a szív,
Ritmusra
jár a fej,
A
fül hallja a zenét,
Libabőr
fut a bőrön,
Csak
egy perc
Ez a
hosszú gondolat.
A
testemben dobban a szívem,
Az
eremben lüktet a vérem,
Érzem,
hogy élek,
És
már csak a zene kell.
2018. február 12., hétfő
Élni
Élni I
Mit jelent élni,
Ebben a kicsi,
Üres világban?
Érzek valamit.
Érzem a hideget,
Ahogy a cipőmet
Nem kímélve
Hatol bele,
És megérinti
A lábujjaim.
Ézem a meleget.
A kötött, vastag,
Zöld sálamat,
Körbeöleli a nyakam.
Ez a szín
A karácsonyom juttatja eszembe.
Érzem az illatát
A friss pogácsának,
És szinte már
Az ízét is érzem
A számban,
És érzem, ahogy
A tetején a sajt
Roppan egy nagyot.
Látok
Látom a hegyeket,
A hófödte tájat,
A fehér ágakat,
Ahogy a busz elrobog
A szürke, rozzant
Ősöreg aszfalton.
Hallok.
Hallom a zongorát,
Ahogy újra és újra
Eljátsza a dallamát,
Amit annyiszor
Hallottam már.
Vajon csak ennyit jelent élni?
2018. február 8.
Mit jelent élni,
Ebben a kicsi,
Üres világban?
Érzek valamit.
Érzem a hideget,
Ahogy a cipőmet
Nem kímélve
Hatol bele,
És megérinti
A lábujjaim.
Ézem a meleget.
A kötött, vastag,
Zöld sálamat,
Körbeöleli a nyakam.
Ez a szín
A karácsonyom juttatja eszembe.
Érzem az illatát
A friss pogácsának,
És szinte már
Az ízét is érzem
A számban,
És érzem, ahogy
A tetején a sajt
Roppan egy nagyot.
Látok
Látom a hegyeket,
A hófödte tájat,
A fehér ágakat,
Ahogy a busz elrobog
A szürke, rozzant
Ősöreg aszfalton.
Hallok.
Hallom a zongorát,
Ahogy újra és újra
Eljátsza a dallamát,
Amit annyiszor
Hallottam már.
Vajon csak ennyit jelent élni?
2018. február 8.
2018. január 26., péntek
Mikor már nem
Mikor már nem
Azt hiszem, itt kezdődik az elhidegülés... Mikor már nem számít a másik problémája, mikor már nem tudsz vele mit kezdeni, és már nem is akarod hallani őket újra és újra, mert úgy érzed, nem tudsz újat mondani. Mikor már nem érdeklődik, se ő, se te, csak egy hosszú kollektív monológ az egész beszélgetésetek. Mikor már nem érzed azt, hogy olyan nagy tragédia lenne, ha nem töltitek együtt a hétvégét, csak úgy beletörődsz, hogy ez van. Mikor már nem zavar, ha a dolgokat nem oda tette vissza, ahol a helyük lenne, mert már nem érdekel téged, hogy mit csinál. Mikor már nem érzed a szívedben a melegséget, ha átölel és megcsókol. Mikor már nem érzed bűnnek azt, ha arról fantáziálsz, milyen lenne mással. Mikor már nem is akarsz vele időt tölteni, mert úgyis csak unatkoznátok, vagy veszekednétek. Tudod, mikor már nem érdekel. Azt hiszem, valahol itt kezdődik az elhidegülés, mikor már nem...
Azt hiszem, itt kezdődik az elhidegülés... Mikor már nem számít a másik problémája, mikor már nem tudsz vele mit kezdeni, és már nem is akarod hallani őket újra és újra, mert úgy érzed, nem tudsz újat mondani. Mikor már nem érdeklődik, se ő, se te, csak egy hosszú kollektív monológ az egész beszélgetésetek. Mikor már nem érzed azt, hogy olyan nagy tragédia lenne, ha nem töltitek együtt a hétvégét, csak úgy beletörődsz, hogy ez van. Mikor már nem zavar, ha a dolgokat nem oda tette vissza, ahol a helyük lenne, mert már nem érdekel téged, hogy mit csinál. Mikor már nem érzed a szívedben a melegséget, ha átölel és megcsókol. Mikor már nem érzed bűnnek azt, ha arról fantáziálsz, milyen lenne mással. Mikor már nem is akarsz vele időt tölteni, mert úgyis csak unatkoznátok, vagy veszekednétek. Tudod, mikor már nem érdekel. Azt hiszem, valahol itt kezdődik az elhidegülés, mikor már nem...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)