Kóristák

Nos, eljött az a pillanat, amikor egy filmről írok nektek, mert muszáj, hogy írjak róla.
Kóristák/Les choristes/
1949, Franciaország. Clément Mathieu, a munkanélküli zenetanár elvállal egy felügyelő-tanári állást egy nehezen kezelhető gyerekek számára fenntartott nevelőintézetben. Az igazgató, Monsieur Rachin által bevezetett és alkalmazott kemény, rideg nevelési módszerek megdöbbentik az új tanárt. A zene varázsának és a közös éneklésnek köszönhetően azonban Mathieu-nek sikerül megváltoztatnia a gyerekek hétköznapjait.
Nos, ezen már látszik, hogy nálam már elnyert pár pontot. Zenés film? Jöhet! Ó, hogy ez eredetileg francia? Majd meg kell keresnem, hogy eredeti nyelven is megnézhessem, tesztelve francia tudásomat. De... mindent félretéve, egy kicsit a filmről. 
A színészek profin játsszák a szerepüket, a karakterek, bár kicsit rájuk lehet mondani, hogy sablonosak, nagyon jól el lettek találva. A történet is, egy picit sablonos, de nagyszerű. Arról szól, hogy még a tó fenekén is meg lehet látni a szépet, a jót, a csodát. Lelket megérintő dallamok hangzanak fel benne, ami azonnal bebocsájtást nyer a szívekbe. 
Kicsit sajnálom, hogy ez is olyan film, ami benne van a legjobbakba, de szinte senki sem ismeri, mert nem a mai tömegfilmek egyike. Én mégis mindenkinek ajánlom, főleg a tizenéveseknek, hogy lássák meg magukban a jót. Na meg mindenki másnak is. A port.hu-n 9,5 pontot kapott, tőlem is annyit kap. :D
Puszii**Konek

Kósza pillanat 2

Az igazi összezavaródós napom végterméke. Már van egy ilyen című versem, ezért van a végén egy kis 2es.
Puszi*Konek

Kósza pillanat 2.

Csak egy eltűnő,
Kósza pillanat,
Még fel sem fogtam, 

Szívem megremegett.

Nem is értem,
Mi történt velem,
Elhúztál messzire,
Nem is figyeltem,

Megfogtuk egymás
Fagyott kezét,
Szemed rám néz,
Mosolyog.

Vadul verő szívem,
Talán jelezte nekem,
Nem éppen helyes,
Amit tettem éppen.

A gondolataimat
Elfújta a téli szél,
Bennem egy kis rész
Azt mondja, még.

Egy pillanatra csak,
Utánad nézek,
Te visszanézel,
Álom ez, álom,
Valóság, s álom...

Slide Mások szemével

Jill Hathaway, Slide, Mások szemével. Már a cím is csábító, és az a gyönyörű lila borító... Elképesztő. De érjünk a lényegre, kézhez kaptam a könyvet, de akitől kaptam, azt mondta, neki nem tetszett. Kétségekkel tele kezdtem el olvasni, de az első perctől elvarázsolt. "Sylvia túl sokat tud… 

de nem eleget ahhoz, hogy megállítsa a gyilkost.

Sylvia Bell egy dologban teljesen biztos – húgának barátnője, Sophie nem önkezével vetett véget életének. Valaki meggyilkolta. " 

Ezt olvastam a hátán, már az első mondat izgalmas volt, nem jó dolog, ha valaki túl sokat tud, de aztán meg mégse. Hiába volt a gyilkosság a főszál benne, mégsem volt eléggé krimi. Azt se tudtuk meg, hogy a vőszereplőnk, Vivi, miért lép be egy másik ember elméjébe, de mégis, a könyv magával ragad. Vajon ki a gyilkos? Rengeteg olyan témát dolgoz fel, amivel eddig nem nagyon találkoztam könyvekben.

Mindent egybevéve, nagyon jó könyv volt, olvastatta magát, tele volt meglepő fordulattal, no meg fordítási gyöngyszemekkel. Ez egy csöppet rontott az olvasási élményen, de ha ettől eltekintünk, a 14 év feletti korosztálynak nagyon tudod ajánlani. Ha lesz következő kötet, el fogom azt is olvasni. :) 

Puszi*Konek