*Az élet a rónakőzépen*
Ott állok a rónaközépen,
Ja, nem, elnéztem.
A talajt nem érzem,
Csak levegőt nézem.
Hogy mit csinálok?
Pár gyerek viháncol,
Boldogok a vihartol,
Mikor sújt le villámom?
De talán a fűben fekszem,
Kis bogarak testemen,
Ide-oda másznak, esznek,
Ezek megesznek engem.
A nap hiánya hideg,
Mi ez már, mért nincs meleg?
A felhőkből csak eső eshet,
Persze, mit vár bolond lelkem.
Hol van ez a bolond,
Aki majd mindent megmond,
Megígér, megtárgyal, megold?
Elütötte egy egy kamion...
Látom bolyongni az égben,
A földön, a vízben, a télben,
A nyárban, az őszben... Az élet
Ennyi csak hát, eltűnik hirtelen.
2016. április 19
Konek
