Az ötödik gondolat egy elpazarolt barátságról szól, arról, hogy azt hittem, bármi lehetséges.
5. gondolat
Volt egyszer egy fiú barátom. Milyen kis buta
kislány voltam, hogy elhittem, hogy létezhet az a misztikus „fiú-lány-barátság”.[...]
Az a nyár életem egyik legjobb nyara volt. Sokat
nevettem, énekeltem, táncoltam, úgy éltem egy nyáron át, mint egy igazi,
nagyvárosi fiatal egy kisvárosban. Persze, aztán minden rosszra fordult,[...]
Pedig még fogadtak is ránk a haverjai,
hogy kavarni fogunk. Nem derült ki, hogy ki nyerte a sört, hiszen egy csók mindenkinél
mást jelent. Nekünk a barátságunk végét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése