Összeköt a múlt

Mostanában egy új projekten dolgozom, az eddig átélt élményeimet, dolgaimat írom le, külön kis blokkokba, gondolatokba szedve, ahogy épp eszembe jut. Elmélkedés a múltról, a jelenről, és a jövőről. Az egész persze nem publikus, de időről időre szeretnék itt megosztani pár gondolatot belőle.
Az első gondolat a múltról szól. 
Puszi*Konek

"1. gondolat

Én mindig csak a kezét néztem, miközben játszott. Azokat a hosszú, fehér ujjakat a billentyűkön, ahogy lágy suhanással élettel teli dallamokat varázsolt a semmiből. [...]

Egyszer meg akart tanítani néhány akkordra, ott ültem a zongoránál, ő ott állt felettem. Megmutatta, mit kell játszani, aztán próbáltam leutánozni. Csak bénáztam, erre a kezemre tette a sajátját, hogy majd így segít. Sosem tanultam meg azokat a bizonyos akkordokat.

Mindig a kezét néztem… [...]"