Az elmúlt napokban újra kellett gondolom
néhány dolgot, de most legfőképpen egy dolog izgat, az írás. Rövid időn belül
ketten is megkérdezték tőlem, szoktam még írni? Azt feleltem, hogy nem. De arra
a kérdésre nem találtam magamban a választ, hogy miért nem. Valami teljesen
leblokkol, a mondatok már nem jönnek olyan egyszerűen, nem siklik a kezem a
billentyűzeten könnyedén, csak a szenvedés minden sor, amit leírok. Él a
fejemben egy kép, érlelődik már elég hosszú ideje, de semmi se segít a
dolgomban, minden csak egy újabb akadályt nyit ezen a végtelen úton.
De rájöttem egy nagyon fontos dologra.
Újra érezni akarom, ahogy megteremtem az új világom, ahogy valami teljesen más
születik meg a doksiban, vagy épp a papíron, az akarok lenni, aki régen voltam.
Írnom kell, és nem hagyom magam, ha kell új utakat ások magamnak a hegyen
keresztül. Nem akarom, hogy ez a sok szép gondolat, ami a fejemben tobzódik,
elvesszen a végtelenben.
