Élek

Helóó :) Ez a vers, hát, még október elején született, azt hiszem, még a Virágok Verseihez tartozik, de ezt a címzettnek, a Madárnak meg is mutattam. Konkrétan ő kérte, hogy írjak neki. Furi öt percem volt, az biztos.

Élek

Némán állok,

Könnyem sem folyik már,

Mélység sem kísért már.

Háromsoros kis versszakok,

Mit is mondhatnék?

Semmi sem lett a vég!

Voltam én már,

Hát, csak egy lány,

Ki a rétjén vár.

Néztem a virágokat,

Kék Rózsát, Nárciszt,

De nem számít, egyforma mind.

Aztán jött egy Madár,

Ez vagy te,

Kihez most írom a versem.

Madárka, Madárka,

Elszálltál messzire,

Úgy éreztem, elvitted a lelkem.

Azt hittem,

Halott leszek,

Soha többé fel nem kelek.

De mentem tovább,

Felkeltem,

Az élet nem állt meg.

Aztán jött Ő,

Írisznek nevezett,

Az lettem hát, az Írisze.

Ez után minden,

De minden elkezdődött,

Teljesen az elejéről.

Jöttek-mentek az emberek,

Sorban elhagytak a kedvesek,

Aranyosak és szépek.

Újra fönt álltam a sziklán,

A mélység csábított,

De már nem sírok.

  

Némán állok,

A nap ragyogó,

A három sor kísért.

Mit írjak még?

Csak annyit,

Élek!