Őszi csend
Egy susogó hangot hallgatva
Ballagtam éppen haza,
A táj néma, szinte hangtalan.
Csak a szél nyargalt át a fák
Még zöld levelén, ágán.
A madarak éneke nem hangos,
Már-már bántóan elhaló.
Az ég kékjét csak egy repülő karcolja át,
Aztán eltűnik a felhőkön át.
A városrészem csendes, békés,
Amerre lakom, nincsen piactér,
Ami megzavarná az erdő közeli,
Néma-bús komorságát, hisz sejti
Itt az ősz.
Egy fürge hangyaboly kerül utamba,
Tömeges menekülnek egy lyukba,
Megváltást remélve az eső-mentes,
Végtelen útvesztő helyen.
Egy csepp, két csepp, egyre csak csepegnek
A földre az esőcseppek.
Az arcomat éri a hideg zivatar,
Vajon máshoz is elér ez a friss zavar?
Konek, 2015. Szeptember
2015. szeptember 9., szerda
2015. augusztus 17., hétfő
Hogy tudsz mégis...?
Sziasztok! :) Egy kis szösszenet, helyzetjelentés. :) Puszi*Konek
Hogy tudsz mégis...?
Ó, te Nap, perzselő fényeddel
Száraz mezőket égettél el,
Hogy tudsz mégis ilyen
Vidám arccal éjszakát oszlatni el?
Ó, ti Felhők, kik szürke fellegként
Árasztjátok el a szántást, óriás tengerként,
Hogy tudsz mégis a földre, mi ég,
Enyhítő záport hullatni még?
Ó, te Föld, kihasználunk, megalázunk,
Elpusztítunk, lassan már meggyilkolunk.
Hogy tudsz mégis búzát, vizet, éltet
Adni annak, ki csak téged öl meg?
2015.április 27.
Hogy tudsz mégis...?
Ó, te Nap, perzselő fényeddel
Száraz mezőket égettél el,
Hogy tudsz mégis ilyen
Vidám arccal éjszakát oszlatni el?
Ó, ti Felhők, kik szürke fellegként
Árasztjátok el a szántást, óriás tengerként,
Hogy tudsz mégis a földre, mi ég,
Enyhítő záport hullatni még?
Ó, te Föld, kihasználunk, megalázunk,
Elpusztítunk, lassan már meggyilkolunk.
Hogy tudsz mégis búzát, vizet, éltet
Adni annak, ki csak téged öl meg?
2015.április 27.
2015. április 4., szombat
Első benyomás: Tavasz
Első benyomás: Tavasz
Tegnap még csak csupasz,
Komor ágak voltak
A közeli távolban.
Ma már sárga szirommal
Bontott rügyet a tavasz.
Édes, illatos dallal
Száll messzire az
Éppen zöldellő fa.
A fakult-barack falon
Mohón felcsillanó
Napsugarak alól
Tűnik elő a malmot
Falevelekkel játszó
Szellő-alom.
Fűzöld pázsiton,
Örök vaspárokon
Zakatol, kattog
A fával megpakolt
Vörös vonathernyó.
Én Istenem, látod-e
A szívemben
Bágyadt napsugarakat,
Megfáradt dalokat,
A téli fagyokat,
Ahogy felizzanak
Az ébredő Tavaszban?
2015. március 28
Tegnap még csak csupasz,
Komor ágak voltak
A közeli távolban.
Ma már sárga szirommal
Bontott rügyet a tavasz.
Édes, illatos dallal
Száll messzire az
Éppen zöldellő fa.
A fakult-barack falon
Mohón felcsillanó
Napsugarak alól
Tűnik elő a malmot
Falevelekkel játszó
Szellő-alom.
Fűzöld pázsiton,
Örök vaspárokon
Zakatol, kattog
A fával megpakolt
Vörös vonathernyó.
Én Istenem, látod-e
A szívemben
Bágyadt napsugarakat,
Megfáradt dalokat,
A téli fagyokat,
Ahogy felizzanak
Az ébredő Tavaszban?
2015. március 28
2015. január 4., vasárnap
Lennék én...
Sziasztok! :)
Újra jelentkezek, ezúttal egy verssel. Puszi*Konek
Lennék én...
Lennék csillag,
Égen ragyognék.
Madár lennék,
Örök szabad.
Fűzfa lennék,
Parton hajló,
Vagy kishajó,
Örök, úsznék.
Bogár lennék,
Zümmögnék,
Homok lennék,
Örök fény.
Sebhely lennék,
Egy örök emlék
Szíved mélyén.
2014.augusztus 7.
Újra jelentkezek, ezúttal egy verssel. Puszi*Konek
Lennék én...
Lennék csillag,
Égen ragyognék.
Madár lennék,
Örök szabad.
Fűzfa lennék,
Parton hajló,
Vagy kishajó,
Örök, úsznék.
Bogár lennék,
Zümmögnék,
Homok lennék,
Örök fény.
Sebhely lennék,
Egy örök emlék
Szíved mélyén.
2014.augusztus 7.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)