Sziasztok. Egy újabb verssel kedveskedek, de ez most más, mit az előbbiek. Ez még tavaly született, mikor elkezdtem írni a történetet, a Yin és Yangot. Remélem tetszik.
A vérfarkas dala
Békésen ül a szobájában,
Napjait számlálgatva.
Megrémül, a naptárra néz,
Sikít, s szalad le a lépcsőn.
A hold már kel fel odakint,
A lány már érzi, hogy kezdődik.
A szél a fülébe süvít,
Kiér az épületből.
Barátnője már várja,
Azt suttogja neki halkan, haladj.
Mikor odaér, egyszerre ugranak a magasba,
S a helyükre kerül két gyönyörű farkas.
Halványan világít a holdfény,
Látszik, az egyik farkas hófehér.
A homokszín farkassal összenéznek,
Majd egyszerre futásnak erednek.
Lábnyomuk marad a földön,
A sötétebb farkas nem örül.
Felnéz a kerek holdra,
S egy régi dalt énekel magában.
"Telihold kel fel,
A falura árny telepszik le,
Az emberek félve bújnak el.
Odakint nem hallatszik más,
Csak az, hogy egy farkas vonyít már.
Az erdőben zajlik az élet,
Nyolc farkas egyszerre tűnik fel.
A vezetőjük, a legnagyobbik
Felnéz a teliholdra.
Békésen várják a napfelkeltét,
Hogy visszaváltozzanak emberré,
S ott folytassák az életüket,
Ahol befejezték."
A farkasok odaérnek a falkához,
A fehér állat felvonyít a holdra,
Majd együtt folytatják
A vérfarkasok dalát.
Remélem tetszik nektek.
Puszi * Konek
