Egy hétköznap - részlet

Egy hétköznap - részlet

És ennyit számít az a fél óra, csendben a sötétben. A gondolataim életre keltek, minden élénkebb lett. Hogy is mondta kedves barátnőm, eleven vagyok és szenvedélyes, "szeretem ezt az énedet". Csak egy kis időnk volt, és mégis mindent a helyére tett a lelkemben. [...] Ezért gyere ide, ülj mellém a padra, és suttogd a fülembe [...]  Várlak. 

Azt hiszem, ősz van

Azt hiszem, ősz van

Azt hiszem, az évek elrepülnek nyomtalan.
Minden az eszembe jár,
A múlt egy kis huzatként suhan át a szobán.
Ősz van, a sárga levelek
Már a földön pihennek, várják a véget,
Hogy a földdel egyenlőek legyenek.
~~~~
De én nem fázom már az őszben.
A szívemben régi-új láng
Ég, s vár nyugodtan.
Az ősz után a tél jön majd,
Tavasz, nyár, s megint ősz.
~~
Van, ami nem változik.
Nézem a színes tájat az ablakomból.
Újra ősz van, és én csak elmosolyodom.