Üzenet a palackban

Üzenet a palackban

El kell küldött levelek,

Sorakoznak a polcon,

Porosodnak,

Álldogállnak,

És csak arra várnak,

Levegyem őket onnan.

El nem küldött leveleim,

Mind érzelmekkel teli, 

De már a polc se az igazi, 

Ki tudja mennyit 

Bír még. 

El nem küldött levelek,

Már borítékba tettem,

Megcímeztem,

Bélyeget tettem

Az összesnek a tetejére.

De mégiscsak el nem küldött,

Sárga lapok.

S mi lenne ha elküldeném?

2019.dec.13

Watercolor

Akvarell

Kaptam egy könyvet édesanyámtól, ami azzal próbálkozik, hogy még tanítja az alapvető technikákat. Still trying, but proud.
Puszi*Konek

Összeköt a múlt

Összekuszálva

Mintha csak visszarepültünk volna néhány évet, mikor még mind a ketten középsuliba  jártunk. A jobb oldalán ültem, és ő csak zongorázott, én pedig néztem a kezét, ahogy játszott. Egy mustársárga, kötött garbós pulcsi volt rajta, a Twilight könyv jutott eszembe, ahogy több mondaton keresztül arról ábrándozott Bella, hogy milyen jól áll Edwardnak az őzbarna pulóver. Ezt sosem értettem, de ahogy beléptem az ajtón, ő lejött a lépcsőn, megdobbant a szívem, és el is felejtettem, miért találkoztunk újra. Csókkal üdvözölt, kávéval kínált, és érdeklődött, milyen az egyetem. Ahogy az új zongorájához vezetett, csak arra tudtam gondolni, mennyire vonzó rajta ez a szín. Később, mikor közelebbről néztem a mosolyát, éreztem, hogy nehézzé vált a lelkem. A régi emlékeim  peregtek a szemem előtt, mikor a zeneiskolában játszott nekem, vagyis mikor megzavartam a gyakorlásában, de utána mégis rám mosolyogva játszott néhány saját darabot. Vagy mikor a pöttyös szoknyámban voltam, és birs pálinkát ittunk, "birs? kérdeztem, bírlak, felelte". Mellette feküdtem a takaró alatt, de már akkor éreztem, hogy hiányzik. Elmesélte, hogy mennyire várja az új munkahelyét külföldön, de én közben sikítottam belülről, hogy ne menj el, ne menj el. De végül csak annyit mondtam, hiányozni fog, és vigyázzon magára kint. A búcsúcsókunk egyszerre volt túl édes, és küldte a lelkem mélyebbre, ahol egyre nehezebb lett. Visszanézni sem tudtam időben, elcsigázottan mentem tovább a buszmegállóba. A gondolataim zavarosak voltak, a szívem nehéz, egyszerre voltam a pokolban, és lebegtem egy kicsit a felhők felett.

2019. Október 25.

Bullet journal

Szép napot mindenkinek! ❤️
Utólag szeretném megosztani veletek az októberi bullet journalom témáját, annak az apropóján, hogy mennyire produktív voltam a mai nap folyamán. Ahogy eldöntöttem, hogy többet fogok festeni, azt is eldöntöttem, hogy a kezdő oldalán a hónapnak az elkövetkező időkben, amég kedvem van, lesz egy kis festményecske. Illetve visszatérve a produktivitásra, volt ma időm festeni, a mellett, hogy takarítottam a koliban elég sokat.

Puszi*Konek

Bullet Journal - Watercolor

BoJou és a vízfesték története

Történt előző félévben, mikor még Debrecenben tanultam - azóta lediplomáztam, most Pesten tanulok -, hogy a komoly tanulás helyett elővettem a gyermeki énemet, és kipróbáltam újra a vízfestéket. Nem mondom, hogy jól ment, de nagyon élveztem. Azóta persze elő se vettem semmit, csak olyan jó Konekcis módra, de egy barátom nagyon inspirált, hogy újra kipróbáljam, és ekkor jött a felismerés, hogy a kész műveket be lehetne ragasztani valahogy a kis bulletbe. És ez így is történt, úgyhogy nézzétek, itt a mostani első kis próbálkozások.
Puszi*Konek

Bullet Journal

Bullet Journal - Örökké 

Ugye tudjátok, hogy mi a jó a bullet journalban? Hogy úgy alakítom, ahogy én szeretném. És úgy döntöttem, elég abból, hogy a rövid kis irományaim mind csak a telefonommal halnak meg (khm, khm, törött telefonok hercegnője vagyok), ezért mindent leírok ide. Persze, még mindig helyet kap a a tipikus havi tervező, vagy szokás ellenőrző felület, de ezzel még személyesebbé tehetem ezt a kis naplót, hiszen mégis egy napló ez a kis füzet. 

Ezért meg is osztom az első ilyen rövid szösszenetem, egy zenével mellékelve. 

Bullet Journal

Bullet Journal

Az elmúlt pár hónapban, vagyis pontosan január közepétől egy új kreatív elfoglaltságom akadt. Úgy hívják, hogy bullet journal. A lényege, hogy mindent megtaláljak egy helyen, a saját személyiségemre, céljainak megfelelően, úgy alakíthatom a kis naplómat, ahogy csak szeretném. Persze nem igazán napló ez, inkább egy nagyon személyre szabott határidő napló. Ennek segítségével úgy érzem, hogy nincs elvesztegetve a kreativitásom, és a sok bennem lévő feszültséget is le tudom ezzel vezetni.
Már nagyon régen kinéztem magamnak ezt a lehetőséget, de addig sose jutottam el, hogy kivitelezzem. Aztán vizsgaidőszakban, mikor máskor, beszippantottak a youtub videói, és rászántam magam, vettem egy pontrácsos füzetet. Meg kell jegyeznem, Debrecenben ez egy nagy kihívást jelentett. Rózsaszín, csillog, flitteres, nekem ettől nem kellett több. Persze azóta, ahogy ezt mindig magammal hurcolászom, már lehullot a fele csillám, és mindenhol hagyott magából egy kis darabot. Néha ilyenkor azt érzem, egy kicsit hasonlít rám.
A május sajnos annyira sok eseménnyel telt, elhanyagoltam ezt a dolgot, és a június eleje is kimaradt, de most újra megteltem tettvággyal, energiával, és szeretném behozni a lemaradásom.
Ezért indítom ezt a kis sorozatot, hogy megmaradjon ez a kis motivációm, és ne hagyjam abba.

Puszi, Konek