2017. február 2., csütörtök

Összeköt a múlt

A tizenegyedik gondolat szorosan kapcsolódik az előzőhöz, a tehetség mivoltát keresem benne, szinte hasztalan.

11. gondolat

A tehetség elég, vagy gyakorolni is kell? És ha nincs meg az embernek a tehetsége, akkor gyakorlással mindent ki lehet küszöbölni? Egyáltalán mit jelent a tehetség szó?
Az 1862-es Magyar nyelv szótárunk azt mondja róla, hogy „testi vagy lelki erő, anyagi vagy szellemi képesség, melynél fogva valamit mivelhetünk, eszközölhetünk, végrehajthatunk. Kiki tehetsége szerint dolgozzék, a közjóra adózzék. Ami tehetségemben áll, el nem mulasztom megtenni. Nagy tehetségü ifju. "Ada őnekik tehetséget (Tárkányinál: erőt) és hatalmat" (virtutem et potestatem. Müncheni cod. Lukács. IX.). Régente szélesebb értelemben is: "Ki (= mely) napokban parancsolá egybegyülni ő tehetségének (Tárkányinál: az ő hadi erejének) minden seregét." (Bécsi cod. Judith. III.). Különösen eredetileg az emberbe öntött cselekvési hajlam és szellemi erő. Akaró tehetség. Ismerő tehetség. Itélő tehetség. Szervező tehetség.”
Ezzel nem éreztem magam közelebb a tudáshoz, csak abban lettem biztos, hogy nem szeretem a régi szótárainkat. Egyszerűbbnek gondoltam, ha keresek szinonimákat az interneten, talán az segíthet. Képesség, adottság, készség, kvalitás, talentum, hajlam.

Nekem mihez lenne adottságom, képességem? Mit adott vajon az Isten számomra? Lehet, nem is a versekben, zenében kellene ezt keresnem, hanem valahol máshol. Ki tudja, mi lenne a jó számomra…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése