Reggel-illat

Nem is értem, ezt miért nem osztottam meg veletek nyáron, de most így tél derekán jól esett vosszagondolni a nyárra.

Reggel-illat
Ahol az elmúlt három évben laktam, nem ilyen illata volt a reggeleknek. Most, hogy hazaköltöztem, és reggelente korán kelek, és újra érzem ezt az illatot, mintha a lelkem sebei begyógyulnának. Először nem is értettem, miért mosolygom, amikor az erkélyen kihajolva a késő nyári reggeli levegőtől megborzongott a karom. De milyen is ez az illat? Képzelj el egy erdő széli mezőt, korán van, de a madarak már csicseregnek. Minden gyönyörű zöld, a fák, a föld, szinte a levegő is. Egy picit minden párás, a fűszálakon megült a sok kicsi harmatcsepp. A nap már vígan süt, de nincs már az a nyári forróság, ami előtte sokáig volt. Ez az illat egyszerre édes, csípős, de az elmúlást is magában hordozza. Ez az illat jelentette az iskolába járást, az ősz, egy új tanév kezdetét. Egyszerre van benne a múlt és a jövő, egyszerre boldog és szomorú.
Kint álltam az erkélyen, és csak hagytam a reggel-illatnak, hogy a részemmé váljon.
2019.08.19.