Mocsok
város
Üresen
kongó utcák,
Sehol
egy lélek,
Csak
mi vagyunk már,
Akik
kimerészkedtek
Ebbe
a mocsokba.
Nyakunkba
vesszük a várost,
A
néptelen kocsmában
Sört
veszünk és vodkát,
A
koszos pohár utána
Szomorúan
mereng ránk.
Az
éjszaki köd már
Rég leszállt,
Hogy
elfedje ennek
A
kiüresedett város
Összes
nagy mocskát.
A
poros padra leülni kár.
Senki
nem játszik majd
Szívet
nyugtató muzsikát.
Csak
a rozsdás kapu nyikorog,
Csak
az neszel a városban.
A
következő bárban
Két
részeg alak vigyorog ránk,
Azt
hittem megmenekültünk.
De
ez csak egy tükör,
A
saját eltúlzott vigyorunk.
Beszippantott
a szürke város,
Mi
is szürkék lettünk.
Hiába
színezte be a bőrünket
Az
éj vad színekkel,
Az
eső lemossa majd mind.
Eggyé
válunk a mocsok,
Mocsok
városával.
Mi
is koszosak leszünk
Ebben
az üres,
Undorító,
mocsok városban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése