Elhervadni a téli szélben

Sziasztok. Most egy verset hoztam nektek, teljes mértékben friss-instant, az elmúlt negyed órában írtam. Remélem... Hm.. Ezt már egyszer írtam. De remélem elolvassa az, akinek most ezt címeztem. Konek

Elhervadni a téli szélben

Kósza hópihe száll arcomra,

A hideg szél borzolja hajam.

Fáj a levegővétel,

A könnyből jég lesz.

A szívem megfagyott,

Miért nem hull az Írisz szirma?

Mért virágzok, ha ez fájdalom?

Arcom a földre néz,

A szívem még mindig él,

Szakadatlan könny-folyam,

Azt hittem, az Írisz soha el nem hervad,

Örökké a szíved kertjében lehetek,

Soha nem kell elmennem.

S lám, kimondtad, hogy vége,

Csak egy csendes üzenet,

És ha még te nem is veszed észre,

Most én vagyok a virág,

Akit hagynak elhervadni,

Szépen,

Csendesen.