Ibolya

Ez megint egy vers. Címe Ibolya. Született: 20101 12. 09. Csütörtök. Aznap rengeteg vers született, hiszen... Nos.. Ehhez csak egy idézetet űzök hozzá:

Nincs kegyetlenebb sors annál, mint amikor az ember rövid időre elnyeri, amire a leghőbben áhítozik, majd azonnal megfosztják tőle...

Ebből is mindenki arra következtet, amire akar.

Ibolya

Fúj a szél,
Csendben, hidegen.
Viszi messzire a leveleket,
Viszi az elsárgult leveleket.

Zöld réten
Egy Rózsa állt,
Egyedül maradt már,
Szirmai is elhullottak már.

A lány rohant a rétre,
Az Ibolyát szagolgatva.
A rózsa szépsége megbabonázta,
Az Ibolyát eldobta.

Odasétált Kék Rózsához,
Megsimogatta szárát,
Egy tövis megszúrta ujját,
Könnyekben tört ki a lány.

Kihátrált a mező szélére,
Rátenyerelt az Ibolya levelére.
Rá meglepetten nézett,
S könnyes szemével nem csinált mást,
Csak nézett.